Elméleti alapok a második lepárláshoz.

A második lepárlás célja a nem kívánatos mérgező összetevők illat és ízanyagok elválasztása a készterméktől.

Három részre lehet elkülöníteni a párlatot.

1, előpárlat

• Egy rendkívül gyümölcsös, de zavaros, folyamatosan tisztuló párlatrész. mérgező, mivel metanolt koncentráltan tartalmaz. Egy kis pohárba célszerű gyűjteni. Mennyisége 2l-enként 2cl körüli
• Amint kitisztult az előpárlat kezdjük meg a középpárlat gyűjtését.
• Fontos, hogy némi előpárlat kerüljön a középpárlathoz, mivel rendkívül ízletes párlatrész.

2, középpárlat.

• Rendkívül tiszta, áttetsző, gyümölcsös magas alkoholtartalmú párlatrész a pálinka testét adja.
• Mennyisége az alszesz 20-30%-a. 20% lepárlása után az illatok és ízek változását fokozottan kell figyelnünk.
• Amint erőteljes változást észlelünk döntést kell hoznunk.
• A pálinka szintén fontos része az utópárlat, a középpárlatba kerülő mennyiségét viszont mi határozzuk meg.
• Itt jön be a képbe az ízérzék, a tehetség és a gyakorlat.
• Nem kell megijedni, hiszen ha "elrontottuk" a párlatot, akkor újra le tudjuk párolni.

3, utópárlat

• Szúrós szagú, erőteljes, nehéz, savanykás ízvilágú párlatrész. Alkoholtartalma magas, külön gyűjtsük a középpárlattól.
• Az utópárlatot hozzáadhatjuk a következő lepárlás alszeszéhez. Célszerű azonos gyümölcsből készült utópárlatot és alszeszt vegyíteni.
• Az utópárlatot addig gyűjtsük, amíg a hőmérséklet az üstben 98° C -ra nem ér.

Kóstolás

• 1 rész párlat 2 ész desztillált víz arányban, vagy a párlat egy cseppjének megízlelésével, megszaglásával történjen.